parancsol
parancsol ige -t, -jon
1. tárgyas Parancsként mond, kiad, ill. parancsban elrendel vmit. A vezérük azt parancsolta, hogy maradjanak a táborban. Azt hajtsd végre, amit parancsoltam. Az elébb maradni kértelek, Mostan ezt parancsolom. (Petőfi Sándor) Hiába parancsolsz böjtöt, imádságot, Azzal meg nem óvod haldokló országod. (Arany János) Én, éhenkórász, rímelő apostol | a mélyből a magasba epedek fel … De azt parancsolom neked utólszor, | halál helyett kiáltsd ujjongva, élet. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Paranccsal hozat vmit, v. küld, rendel vkit, vmit vhova. A segédtisztet maga mellé parancsolta. Ágyba parancsolják a gyerekeket. Nagy úr volt, a szobába parancsolta a reggelit. Lajos itt megdöbbent: felkele, járkála, S parancsolta lovát, a szokott sétára. (Arany János) Parancsoljon valami állomásra s én betöltöm azt becsülettel. (Jókai Mór) || b. (tárgy nélkül v. -t ragos mértékhatározóval) Kötelező erővel rendelkezik vmiben, kötelező utasításokat ad vkinek. Parancsol vmiben; parancsol vkinek vmiben. Nem jó, ha valahol sokan parancsolnak. Nékem abban nem parancsol senki. A kutyának parancsolj! → Otthon parancsolj (ne itt)! Nékem, hallják kendtek, a gróf uram … ennyit se parancsol! (Csokonai Vitéz Mihály) Máglyára! el! igen kemény – | Parancsol Eduárd. (Arany János) A közigazgatás a legkönnyebb dolog a világon. Látni kell tudni és parancsolni, ez az egész. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyatlan Parancsol (vkinek): parancsnokként szerepel, ill. felettesként rendelkezik vkivel. Ki parancsol itt? Öt embernek parancsol. || d. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) Parancsol vmiből: mint tulajdonával rendelkezik vele. Múzsa nekem mondd el: hány szekér és hány ló | Az, miből parancsol vitéz Diridongó? (Arany János)
2. tárgyatlan Parancsol vkinek v. (ritka) vmiknek: engedelmességre bír vkit, vmit. Tud magának parancsolni: erőt tud venni tétlenségén v. indulatain; tudja magát fegyelmezni. Ennek a gyereknek nem lehet parancsolni. Hát nem tudsz neki parancsolni? Minden szava színméz … Könnye is egy kérdés az elolvadt szemben, Csak szomorú hírt vár hogy alácsöppenjen … Ezt látva, szivének ő se parancsolhat, … Soká tartja magát, de ha olvad, ömlik: | Keserű érzésben Toldi elözönlik. | Odaborúl anyja szerető keblére. (Arany János) A szélnek nem … lehet parancsolni, se a suhogó letarolt nádnak. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (gyak. felszólító módú határozói mellékmondattal) Rám, rád, ránk, rátok, rájuk parancsol (hogy …): nekem, neked stb. szigorú parancsot ad vmire nézve, ill. erősen megparancsol vmit. Vö: ráparancsol (1). Még egyszer rájuk parancsoltam. Rám parancsolt, hogy ki ne mozduljak a házból. || b. tárgyatlan (gyak. felszólító módú határozói mellékmondattal) (választékos) Lelkére parancsol (, hogy …): vkinek erősen lelkére köt vmit. Lelkükre parancsolt, hogy úgy vigyázzanak rá, mint a szemük fényére. (Vas Gereben) || c. tárgyas <Vkire, kül. magára vmely magatartást> fegyelmező, ill. önfegyelmező erővel rákényszerít, ill. igyekszik rákényszeríteni. Vö: ráparancsol (2). Vkire, magára, rám, rád, ránk, rátok, rájuk parancsol vmit. Hallgatást, nyugalmat, tartózkodást parancsol magára. Bastendorf uniformisban kiment, s csendességet parancsolt. (Kazinczy Ferenc) Magára parancsolta a nyugalmat. (Vas Gereben) || d. tárgyas <Csak állandósult szókapcsolatokban.> Erélyesen és eredményesen int, utasít vkit vmire. Csendre parancsol vkit. Hijába táncolnak körben karikában, Fel nem vidul s őket csendre parancsolja. (Gyulai Pál)
3. tárgyas (átvitt értelemben) <Írott v. íratlan törvény <vmely cselekvést, magatartást> szükségesnek, helyesnek nyilvánít; előír. A jó ízlés azt parancsolja, hogy… A törvény parancsolja ezt. Azt tettem, amit lelkiismeretem parancsolt.
4. tárgyas (átvitt értelemben) Kényszerítő erővel előidéz, okoz <vmely cselekvést, magatartást>. Arca tiszteletet parancsol. A természete parancsolta ezt. A szükség parancsolta, hogy így cselekedjék.
5. tárgyatlan (népies, régies) Parancsol vkivel, vmivel: tetszése szerint bánik, rendelkezik vkivel, vmivel. Tiéd jövendőm, parancsolj vele. (Petőfi Sándor) Kérjen tőlem akármit, parancsoljon vagyonommal. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (választékos) Parancsolj(on) v. parancsoljatok, parancsoljanak velem!: állok rendelkezésedre, szolgálatodra (ill. rendelkezésére stb.).
6. tárgyas (választékos) Vmit kér, kíván olyan személytől, aki bizonyos szolgálatok megtételére hivatalánál fogva v. szívességből rendelkezésére áll. Parancsolja a kabátját? Mit parancsol, hogy mondjak? Mondok, egy kis papramorgót Nem parancsol, édes úr? (Vörösmarty Mihály) Bejött a komornyik s megkérdezé az uraságoktól, hogy mit parancsolnak reggelire. (Jókai Mór) Nem tetszik már parancsolni semmit? (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (választékos) Kér, kíván, óhajt. Amint parancsolja. Igen, ha parancsolod. Mit parancsolsz a kávéhoz? Ha parancsolja, veszek magának egy szelíd jó hátaslovat. (Gárdonyi Géza)
7. tárgyas (választékos) Parancsoljon, parancsoljatok, parancsoljanak v. tessék parancsolni: kérlek, végy (igénybe) vmit; tessék, szíveskedjék vmit (ki)venni v. vmit tenni. Parancsoljanak bort! Parancsolj befáradni! Parancsoljon helyet foglalni. Kérlek, parancsoljatok idefáradni. Tessék parancsolni egy feketét. Parancsol nagyságod cukrot? (Csiky Gergely) || a. (tárgy nélkül) (választékos) Tessék parancsolni v. parancsolj(on): a) <udvarias felszólításként> szíveskedjék, tessék (pl. befáradni, venni, leülni). Parancsoljatok a tésztából is! b) <feleletül:> tessék, állok rendelkezésére; c) <rámutatásként:> íme!
8. (tárgy nélkül) (választékos) Parancsol(sz)?: nem értem, mit mond(asz), szíveskedjék) megismételni; tessék?
Igekötős igék: átparancsol; beparancsol; elparancsol; előparancsol; felparancsol; félreparancsol; hátraparancsol; helyreparancsol; ideparancsol; kiparancsol; leparancsol; megparancsol; melléparancsol; odaparancsol; ráparancsol; visszaparancsol.
parancsolt.
