parancs
parancs főnév -ot, -a
1. Meghatározott cselekvésre, magatartásra való felszólítás, amelynek teljesítését a felszólító személy elvárja, sőt ki is kényszerítheti. Határozott, kemény, szigorú parancs; (a) parancs (az) parancs: mást nem lehet tenni, mint engedelmeskedni; meg kell tenni, amire felhívtak; elhangzik a parancs; a parancs ellenére, a parancs szerint cselekszik; vkinek a parancsa után → megy; vkinek a parancsára tesz vmit; parancsra áll; parancsra vár; parancsára: <felelet olyan személy részéről, aki parancsra vár>; meghallgatja, végrehajtja, megszegi, megtagadja a parancsot; parancsot → szeg. Lélek ez ajtón se’ be, se’ ki! … Jaj, ki parancsom élve szegi! (Arany János) Ida fölemelte az arcát. – … jelentheti atyámnak, hogy a parancsát teljesítem. (Gárdonyi Géza) Cicáznak a szép csendőrtollak … | megírják, ki lesz a követ, | hisz, ,,nyíltan” dönt, ki ezer éve … | sunyít vagy parancsot követ. (József Attila) || a. Vmely felettestől, hivatalos szervtől, főleg katonai v. rendőri hatóságtól kiadott ilyen természetű alkalmi, hivatalos rendelet, amely vminek a megtételére, végrehajtására kötelez, s amelynek megszegése v. nem teljesítése büntetéssel jár. Királyi, uralkodói parancs; → elfogató parancs; → nyílt parancs; parancsba(n) ad, → kiad vmit; kiadja, kihirdeti a parancsot; bevárja, várja a további parancsokat. Lajos … fiatal hősökből kiszemel pár százat, Kikkel, hiszi, bátran a falakra mászhat … Parancsot is ád ki: ha ő a falon van, Mi történjék akkor. (Arany János) A szurony akkor is a váll felett maradt, amikor a parancs másodszor elhangzott … Az őr nem engedelmeskedett felettesének. (Kuncz Aladár) || b. (katonaság) Napiparancs (1). Az őrnagy lediktálta a napiparancsot. || c. Ezek vmelyikének írásba foglalt szövege. Zsebében a parancs; kézbesíti, átveszi a parancsot; felolvassa a parancsot. A hercegi páholyban is némi mozgalom támadt. Két fehérköpenyeges, merev katonatiszt ereszkedett a bársonyfotelekre és a színlapot oly komolysággal nézték végig, mint a szolgálati parancsot. (Krúdy Gyula) || d. (régies) Parancs alatt áll, van: rendelkeznek vele, kényszerhelyzetben van.
2. A társadalmi együttélésnek, az erkölcsnek, az emberiességnek vmely követelménye. Erkölcsi parancs; az ész, a szív parancsa. Édesanyám … családi és társadalmi parancsot hajtott végre. (Móricz Zsigmond) || a. (vallásügy) A valláserkölcsi törvénynek vmely követelménye a hívő emberrel szemben. A Biblia, az egyház, Isten parancsa. Mert Isten: az Élet igazsága, | Parancsa ez: mindenki éljen. (Ady Endre)
3. (választékos) A természeti törvény szükségszerűsége. Az ösztön, a természet parancsa. Édesanyám életében az a gondolat sem fordult elő, hogy sok a gyerek … Úgy viselte el, mint a természet parancsát. (Móricz Zsigmond)
4. (mondatszó-szerű haszn.) (katonaság, régies) Parancs: <elöljáró, feljebbvaló megszólítására az alattos, alárendelt jelentkezéseként:> várom a parancsot; ma: jelen (IV). [Nagy János honvéd!] – Parancs!
Szóösszetétel(ek): 1. parancsadó; parancsellenes; parancskiadás; parancskiosztás; parancsközvetítés; parancsszegés; parancsszegő; parancsteljesítés; parancsvégrehajtás; parancsvégrehajtó; parancsvisszavétel; 2. hadparancs; menetparancs; napiparancs.
