paralízis
paralízis főnév -t, -ek [ë] (-ok), -e [e] (-a) (orvostudomány)
1. Idegrendszeri károsodás következtében létrejövő bénulás, hűdés. Paralízisben szenved. Paralízist kapott. || a. Gyermekbénulás.
2. Paralízis (progresszíva): vérbaj következményeként fellépő hűdéses elmebetegség; agysorvadás, agylágyulás. Szavakból kihagyni szótagokat, A paralízis első jele ez. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): 1. paralízisjárvány; 2. gyermekparalízis.
paralízises.
