pányva
pányva főnév ..vát, ..vája
1. Hosszú kötél, zsineg, amellyel vmely háziállatot, kül. lovat rendsz. karóhoz, cövekhez kötnek, hogy nagyobb körben legelhessen, de el ne kószálhasson. Pányván: ezzel megkötve, így megkötött állapotban; pányván legel a ló, a tehén, a kecske; a disznót pányván tartja; pányvára csap, ereszt: így megkötve legelni csap, ereszt; pányvára köt. Paripája szabadon van, nem bánja, Betyárlónak nem kell béklyó se pányva. (Tompa Mihály) Bence lovaikat pányvára ereszté. (Arany János) || a. Hosszabb kötél a szilaj ló, tehén, ökör vezetésére. Majd tiszta fehér mént, kin nem vala szeplő … Ilyen lovat ólból pányván kivezettek, Onnan, hol az oltár szent állati ettek. (Arany János)
2. Csúszó hurokban végződő hosszú kötél, amellyel a távolabb levő v. futó állatot (ritk. embert) – nyakába vetve – megfogják. Pányvát vet; pányvával lovat fog ki a ménesből. Pányvával ezekből [= e lovakból], hamikor kell, fognak, Hajtva kötését repülő huroknak. (Arany János) Klára most a pányvát kapja a markába, Ügyesen elveti a tatár nyakába. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): pányvacövek; pányvadorong; pányvafa; pányvakaró; pányvavető.
