panteon
panteon [ë] főnév -t, -a v. -ja (régies írva: pantheon is)
1. Olyan impozáns épület, helyiség, csarnok, amely a nemzet nagyjainak emlékezetére épült, s képüket, szobrukat v. földi maradványaikat őrzi. A párizsi, a szegedi panteon. || a. (történettudomány, régies) Istenek, hősök emlékére emelt templomszerű csarnok.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nevezetes, nagyra becsült emberek emlékeiből álló gyűjtemény. Egy egész pantheon volna a munkában megtöröttek száma. (Jókai Mór) Nevedet beírod a halhatatlanok pantheonába. (Tolnai Lajos)
