pánt
pánt főnév -ot, -ja
Általában vminek a részeit összekapcsoló, összetartó, vmit erősítő keskeny, szalagszerű lap, lemez.
1. Vmire harántul ráerősített, részeit összetartó, főleg vasból készült ilyen tárgy, kötésként v. olykor díszül. Az ajtó, a láda pántjai. A repedt deszkát pánttal fogta össze. A kapu pántokkal volt megerősítve. Marci éppen egy törött lőcsre vert pántot. (Petőfi Sándor) [A vár] kapuja … sűrű vasszegekkel és keresztbe rakott pántokkal beverve. (Jókai Mór)
2. Kerek, gömbölyű tárgyat gyűrűszerűen egy darabban körülfogó és összetartó v. összeszorító, erősítő v. díszítő ilyen alkatrész. A kerék pántja. A fazekat pánttal fogja körül. Érezte, hogy igen nehéz a melle. Mintha pántok szorítanák. (Móricz Zsigmond) || a. Celluloidból v. fémből készült keskeny, hajlékony, félkör alakú eszköz főként nők, gyermekek hajának leszorítására v. a haj, a homlok díszéül. A párta pántja: a p. koszorúja. Ifjú vagy te is oh, drága vezér! finom Fényű homlokodon nem fedi az arany Pánt még méla redők hűs vonalát. (Tóth Árpád)
3. Vminek két – egymástól távol eső v. külön álló – részét összekötő, egymáshoz kapcsoló ilyen tárgy. Csapos, csuklós pánt; az ajtó, az ablak, a kapu pántja: az a vasalás, amely azt forgathatóan az ajtó- v. a kapufélfába, az ablaktokba erősíti; a sín pántjai: a sínt külső és belső oldalán összekapcsoló keskeny vaslemez; sínheveder. Az első ütésekre recsegni kezdettek az ajtó pántjai. (Jókai Mór) || a. <Kül. ruhán, lábbelin> szalagszerű rész, amely a ruhadarabot v. a lábbelit viseléskor tartja. A nadrág két oldalsó pántja; a (női) ing, a kombiné pántja; a kötény pántjai; a cipő pántja: a felső részt a lábfej fölött összetartó keskeny, rendsz. bőrből készült szalag; a szandál pántjai. [Egy vöröshajú koldúsleányhoz.] Cipőd csak rút facipő Ám szebben hercegi nő sem hord, Min bársony a pánt, kacér topánt. (Tóth Árpád–Baudelaire)
Szóösszetétel(ek): 1. pántszeg; 2. csuklópánt; szorítópánt; vállpánt.
pántos.
