pandúr
pandúr főnév -t, -ok, -ja
1. (történettudomány) <Mária Terézia idejében Trenk báró szabad csapataiban> fegyveres harcos.
2. (történettudomány) <A XIX. században a csendőrség megszervezéséig> az elnyomó osztályok érdekeinek védelmére hivatott vármegyei v. városi rendfenntartó fegyveres alakulat tagja. Küldd előre a pandúrokat …, s mondasd a biztosnak, hogy néhány vasvillás emberrel s pandúrral az erdő melletti csárdánál várjanak. (Eötvös József) A katonákat fogdozni [= fogdosni] faluról falura jártak a pandúrok. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, költői) <Az elnyomás jelképeként:> csendőr. Utolszor raktak katonákat, Pandúrt s vérebeket nyakunkba. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): pandúrbajuszú; pandúrhadsereg; pandúrkapitány; pandúrkáplár; pandúrköntös; pandúrló; pandúrőrmester; pandúrvezető.
pandúri; pandúrság.
