palóc
palóc főnév és melléknév
I. főnév -ot, -a
1. A palócok: a magyar nyelvterület északi részének, a Nógrádtól a Tisza felső folyásáig széles sávban terjedő magyar–csehszlovák határvidéknek jellegzetes nyelvjárású lakossága. A palócok népviselete, nyelvjárása. || a. A palócok közé tartozó személy, főleg férfi. A nagy palóc: Mikszáth Kálmán. Érzik a kiejtésén, hogy palóc. A palócok egészséges, izmos férfiak, de alacsonyak, arcuk széles. (Mikszáth Kálmán) Egy jómódú paraszt volt a szomszédunk. Egy rövid nyakú, méltóságos palóc. (Gárdonyi Géza) A „nagy palóc” … könyörtelen emberlátó. (Kosztolányi Dezső)
2. A palócok nyelvjárása. A palócban jellemző módon ejtik az a és az á hangot.
II. melléknév
1. A palócok közé tartozó <személy>, palócokból álló <csoport>. Palóc asszony, ember, menyecske. Út közben egy csárdához értek. | Vendég ivott abban temérdek, Azaz, hogy mindenféle sok Palóc, matyó fuvarosok. (Arany János)
2. A palócokra jellemző, náluk szokásos. Palóc hímzés, népviselet, szokás; a palóc nyelvjárás. Hangja éles és rikácsoló, s még hozzá egészen palóc kiejtésű. (Jókai Mór)
3. Palócok által lakott. Palóc falu, vidék.
