pallérozott
pallérozott melléknév -an, -abb (kissé régies, választékos)
1. Kiművelt, tanult s ezért finomabb ízlésű <személy, közösség>. Pallérozott népek. A több pallérozott nemzeteknél múlató [= szokásban levő] tudományok valahára bennünket is … felfedeznek. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcsolatos. Pallérozott erkölcs, ész, viselkedés. Azon voltam, hogy felismertessem a bölcselkedő politikusok tudós és pallérozott vitája alatt a pártok dühős tusáját. (Szalay László) Pallérozott elméje… azonnal ellökte magától ezeket a gondolatokat, mihelyt felötlöttek benne. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Olyan <nyelv>, amelyet az irodalmi használat és a tudatos nyelvművelés kifejezőbbé, pontosabbá, helyesebbé tett.
