pálinka
pálinka főnév ..kát, ..kája, (népies) pájinka
Cukrot, ill. keményítőt tartalmazó anyagból (pl. gabonából, burgonyából, gyümölcsből stb.) cukrosítással, erjesztéssel, majd lepárlással készített erős szeszes ital. Édes, erős, keserű pálinka; egy → pofa pálinka; egy kupica pálinka; → meggyullad benne a pálinka; pálinkát főz. Pálinkákat öntögetett össze … azokba a pohárkákba, melyek a pohárszéken szerteszét hevertek. (Kosztolányi Dezső) Ízlett neki a helyzet, mint a megrögzött alkoholistának a pálinka. (Hunyady Sándor) || a. Ennek rendszeres v. túlzott fogyasztása, élvezete. A pálinka lett a veszte. Nem bír leszokni a pálinkáról. A vég … a pálinka, … a mámor és acsarkodó civódás. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. pálinkaágy; pálinkabolt; pálinkabűz; pálinkacsempész; pálinkaégetés; pálinkagőz; pálinkaház; pálinkaivás; pálinkakifőzés; pálinkaszag; 2. barackpálinka; borókapálinka; bundapálinka; burgonyapálinka; cseresznyepálinka; diópálinka; fenyőpálinka; meggypálinka; seprőpálinka; szilvapálinka; törkölypálinka.
