palánkol
palánkol tárgyas ige -t, -jon
(ritka) <Vmely térséget, helyet> palánkkal körülvesz; (be)kerít. A kertet palánkoljuk. || a. (történettudomány) <Sáncok, várak környékén az ellenség hadmozdulatait, ostromát akadályozó> védőgátat, palánkot (2) épít; területet elzár. || b. (hajózás) <Hajóbordázatot,> fedélzetet palánkkal (5) burkol.
Igekötős igék: elpalánkol; körülpalánkol.
palánkolás; palánkoló; palánkolt.
