özvegy
özvegy [e] főnév és melléknév
I. főnév -et, -e [ë, e] Olyan nő, akinek férje meghalt, s aki még nem ment újra férjhez. Fiatal, gyászoló özvegy, szép özvegy: (rosszalló, gúnyos is) olyan (fiatalabb) özvegyasszony, aki különös gonddal ápolja, szépíti magát, öltözködik, hogy a férfiak figyelmét fölkeltse; (rosszalló, gúnyos) víg özvegy: férje halálán nem bánkódó, világát élő özvegyasszony. Az özvegyek és az árvák sorsa. Gyámolították az özvegyet és két árváját. Hunyad alatt, egy kis házban, Ült az özvegy, talpig gyászban. (Arany János) Az özvegy … letérdelt halott ura mellé, ráborult az ágy szélére. (Nagy Lajos)
II. melléknév -en [ë]
1. Olyan <nő, ill. férfi>, akinek házastársa meghalt, s aki (még) nem ment újra férjhez, ill. még nem nősült meg. Özvegy férfi; özvegyen marad: meghal a férje, ill. a felesége. Meghalt az apám … és az anyám három gyermekkel maradt özvegyen. (Gárdonyi Géza) Az özvegy kovács csak bámult Pannára, kicsi és visszautasító szemmel. (Gelléri Andor Endre) || a. [Írásban rövidítve: Özv. v. özv. v. (elavult) ö.] <Asszonynév előtt annak megjelölésére, hogy férje meghalt:> özvegy Tóth Pálné. Özvegy Szűcs Lajosné … asszonyi tapintattal … meghajlítá a szigorú Jókay Józsefnét. (Mikszáth Kálmán) || b. Ilyen személyre jellemző; özvegyi. Özvegyi állapot, sors. Valamikor a házasságom első hónapjában felvitt egyszer szegény Jenő … vásárolni … Most pedig jövök magamra hagyottan … és bizonytalanul, özvegy életemmel. (Kaffka Margit) || c. (ritka, költői) Házastársát elvesztett nőhöz v. ritk. férfihoz, tulajdonába tartozó <dolog, tárgy>; özvegyi. Mit jelent e hű-hó gyászos özvegy házban? (Arany János) Elcserélted özvegy fátylad, Mit tisztelet, dics övezett. (Vajda János)
2. (régies, költői) Párjavesztett v. párjától megfosztott <állat, főként madár>. Vagyok már szintén özvegy gerlice, Szomorú én éltem. (Balassi Bálint)
3. (átvitt értelemben, költői, néha tréfás) Magános, társtalan. Egy özvegy zoknit (= fél párt) talált az éjjeli szekrény aljában. Egy özvegy nadrág lógott a fogason. A mocsárból magányosan emelkedik ki itt-amott egy … özvegy fűz. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. özvegydíj; özvegyélet; özvegyév; özvegyrész; özvegyruha; özvegytartás; 2. hadiözvegy; szalmaözvegy.
