övezet
övezet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. <A Föld felszínén, vmely világrész v. ország területén> vmely szempontból elkülönült sáv, rész. Földrajzi, időjárási övezet; az ország legészakibb övezete. A finnugor népek őshazájának területén különböző földrajzi övezetek találkoznak. || a. <Vmely világrészben, országban> a nagyhatalmak politikai és gazdasági befolyása v. megszállása alá eső rész, terület; zóna. Befolyási, megszállási övezet; Németország brit, szovjet övezete. Az első világháború a befolyási övezetek újrafelosztásáért folyt. || b. Vmely politikai szempontból elkülönített, viszonylag kis mélységű területsáv. Katonamentes, semleges
2. <Vmely nagyobb város, helység körül> egy bizonyos távolságig húzódó terület. Belső, külső övezet; → zöld övezet; a pesti oldal külső övezete.
Szóösszetétel(ek): erdőövezet; gyárövezet.
övezetű.
