ötvös
ötvös főnév -t, -ök, -e [e], (ritka, régies) ötves [e] -t, -ek, -e [ë, e]
1. Fémből, rendsz. nemesfémből, főként aranyból és ezüstből ékszereket, dísztárgyakat készítő iparos. Pecsétgyűrűt rendelt az ötvösnél. S mint nézi rubintját gyönyörrel az ötves, Megnézte a csöp vért, s ízlelte, hogy: „édes!” (Arany János) Az ötvösnél egy régi ezüstéremre csináltattam fület. (Gárdonyi Géza)
2. jelzői használat(ban) (ritka) Ilyen iparostól megmunkált, készített. S most a főtáltos Kárel, … | Mellén gombokkal ragyogó köntösben előjött … Tarta pedig baltát, s nagy selleget [= serleget] ötvös ezüstből. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): ötvösbélyeg; ötvösbolt; ötvösipar; ötvösmester; ötvösmesterség; ötvösmű; ötvösműhely; ötvösművészet.
ötvösi.
