ösztönös
ösztönös melléknév -en, -ebb [e, e]
Ösztönből (1–2) származó, nem tudatos. Ösztönös mozdulattal félrekapta a fejét. Láttam, hogy eltünődik … és … komolyan veszi, amit én csak félig tudott céllal mondtam; tán csak úgy asszonyos, ösztönös ötletből. (Kaffka Margit) || a. Tudatos irányítás nélküli, spontán, szervezetlen <tömegmozgalom>. Ösztönös mozgalom, tüntetés. || b. Természetes hajlamból eredő <magatartás, eljárás, cselekvés>. Ösztönös ellenszenv, vonzódás. || c. Sejtelemszerű. Senki oly gyorsan fel nem ismerte a szocializmus jelentőségét a kettős birodalomban, mint az uralkodó: a veszélyt érezte meg ösztönösen. (Móricz Zsigmond)
ösztönösít.
