ösztön
ösztön főnév -t, -ök, -e [e]
1. (biológia, lélektan) Embernek, állatnak az a veleszületett készsége, mely közvetlen indíték hatására az egyén, ill. a faj fenntartása érdekében a tudattól független, célszerű magatartásra sarkall, és amely az embernél az akarat s az értelem szabályozása alatt áll. Létfenntartási ösztön; → önfenntartási ösztön; nemi, táplálkozási ösztön; a madarak fészekrakási ösztöne; utánzási v. utánzó ösztön. Nemcsak a vadlúd ösztönében van meg, hogy helyet változtasson … (Gárdonyi Géza) Életét annak köszönhette, hogy az önfenntartás ösztönével a vele együtt zuhanó karfába kapaszkodott. (Kosztolányi Dezső)
2. <Az emberben> spontán cselekvésre irányuló belső indíttatás. Belső ösztön; a tömegek forradalmi ösztöne; ösztöne hajt vkit; enged ösztöneinek v. ösztönének; az ösztöneit v. az ösztönöket fékezi, felkelti, követi. Tűzoszlopként, a titkos ösztön, Az érzelem lett kalaúz. (Tompa Mihály) Valahogy | ösztöneim ellen acsarkodott | bennem az ész, azok meg ellene. (Szabó Lőrinc)
3. (rosszalló) Rombolásra irányuló indulat v. erkölcsi szempontból aljas, alantas magatartásra irányuló belső indíttatás. (Állati) ösztöneinek él: élete evésben, ivásban és főleg nemi élvezetekben merül ki. Életét s dolgait aszerént követte: Amint az állati ösztön érdeklette [= erre késztette]. (Csokonai Vitéz Mihály) A némber … Teremtő, rontó ösztönét, te Asszony | Elénk döbbented dús művészetedben. (Juhász Gyula)
4. (ritka) Vkivel vele született hajlam, kedv, érzék. Tanulási, takarékossági ösztön. [Jókai] vézna kis fiú volt… A tanulásra volt kiváló ösztöne. (Mikszáth Kálmán)
5. Sejtés, sejtelem, belső sugallat. Csalhatatlan ösztöne előre figyelmeztette a veszélyre. Nem tudtam volna megmondani, miért csináltam az egészet. Csupa idegeskedésből-e vagy helyes ösztönöm súgta? (Kaffka Margit)
6. (régies) Ösztönzés, ösztönző erő. Egy napról más napra élünk … messze célra hiányzik az ösztön, a kitartás, a szellem ruganyossága. (Arany János) Tőlök vett ösztönt költői pályája folytatására. (Gyulai Pál)
7. (tájszó) Hegyes karó, pálca, amellyel az állatot szurkálva gyorsabb haladásra késztetik; ösztöke.
Szóösszetétel(ek): 1. ösztönélet; ösztönérzet; ösztönlény; 2. életösztön.
ösztöni; ösztönű.
