összhangzat
összhangzat főnév
1. (zene, kissé régies) Legalább három különböző nagyságú zenei hangnak egyidejű hangzása, ill. meghatározott viszonyban levő ilyen hangok együtt; akkord(-), harmónia. || a. (irodalmi nyelvben, régies) Több hangszer hangjának. rímeknek összecsengése. A vadászok kürtje gyönyörű összhangzatban harsogtatja meg az erdőt. (Vas Gereben) Próza és vers. – Csalatkoznék, ki ez utóbbit csupán a lebegő mértékben, a rím összhangzatában keresné. (Arany János)
2. (régies) Összhang (3). Ez a különös hír … a megtörténteket … csodálatos összhangzatba fűzte. (Vas Gereben) Az úri divat eltorzító mellékletei nem zavarják [termetének] … gyönyörű összhangzatát. (Jókai Mór)
összhangzati; összhangzatos.
