összevon
összevon tárgyas ige
1. (választékos) Összehúz (1). Összevonja mellén a kabátját; összevonja a szemét, a szemöldökét, a homlokát. Összevonja … szemöldjét az asszony. (Mikszáth Kálmán) A prémgallért összevonta mellén. (Krúdy Gyula)
2. (régies) Összevonja magát vhol: összehúzza, meghúzza magát. Falusi szűk földjén magát összevonta. (Arany János)
3. (katonaság) <Több csapatot, haderőt> különböző helyekről egy helyre irányít, s készenlétbe helyez. Katonaságot von össze a határokon, a főváros körül. Tartalékait összevonta. Testvéreim … A tegnapi ostrom után látjuk, hogy a török minden hadát összevonja. (Gárdonyi Géza)
4. (mennyiségtan) <Egynemű algebrai kifejezéseket> összead v. kivon, ill. elvégzi rajtuk a kijelölt összeadást és kivonást.
5. (nyelvtudomány) <Szót, kifejezést> vmely hang, szótag v. szó kihagyásával rövidebbé téve szorosabb egységbe foglal (pl. harcba való indulás helyett harcba indulás; gazda uram helyett gazduram). || a. (nyelvtudomány) <Összetett mondatot, ill. tagmondatokat> igeneves szerkezettel v. halmozott mondatrészekkel egyetlen egyszerű mondattá alakít (pl. Látta, hogy anyja jön helyett: Látta anyját jönni).
6. <Két v. több különálló dolgot> nagyobb egésszé szerkeszt. A két intézményt összevonták. A párhuzamos osztályokat szükség esetén össze lehet vonni. Azon ajánlatba nem egyezem soha, hogy az államadósságokat összevonjam … Nem akarom, hogy az árvák és özvegyek jajkiáltása ide fel hangozzék hozzám. (Jókai Mór) || a. Vmit összevon: vmely írásműnek, előadásnak bizonyos különálló részeit egy szakaszba, fejezetbe foglalja össze, ill. egyes részeit rövidebbre fogja, megrövidíti. A két utolsó fejezetet összevonta. Összevonta a regényt. Az utolsó felvonás egyes jeleneteit összevonta. || a. (ritka) Összefoglal. Vizsgálatom eredményét röviden itt is összevonom. (Arany János)
7. (régies) <Háztartást> szűkebb keretekre szorít, szerényebb költségvetésre állít. Olga egészen összevonta háztartását, cselédeit eleresztette. (Tolnai Lajos)
összevonat; összevonható; összevonó; összevonódik.
