összevissza
összevissza határozószó és melléknév
I. határozószó
1. Erre-arra rendszertelenül, ide is, oda is. Összevissza futkároz, kapkod, vagdalkozik. || a. (átvitt értelemben) Rendezetlenül. Fejében összevissza kavarogtak a tervek.
2. Itt is, ott is, sok helyen rendszertelenül. Összevissza hevernek a padlón a könyvek. [Ének a pesti ligetről] Benn, összevissza, minden sarkon Kintorna, koldus, bűn, nyomor; S hogy örömünk teljék a parkon: Jó legyen a fül, sziv, gyomor! (Arany János)
3. Rendetlen állapotban. Összevissza van az egész ház. A gyerekek összevissza ülnek (egyik sem ül a szokott helyén). Ti a napok sorát Mégse’ tartjátok jó rendben, hanem összevissza csak. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. Rendetlen módon; rendszertelenül; fonákul, visszájára. Összevissza csinál mindent. Összevissza ment akkoriban minden. Kérdeztek, tarkán, összevissza, ami kinek eszébe jutott. (Mikszáth Kálmán) S az óra áll, vagy össze-vissza üt… (Kosztolányi Dezső) Ittam-ettem az | új világot, Alpokat, utcalányt, | tengert, aloét, szobrot, Tiziánt, | összevissza. (Szabó Lőrinc) || a. <Több személy beszédéről, énekéről szólva:> diszharmóniát keltve, a harmonikus hatáshoz szükséges összhang, egyöntetűség nélkül, egymást zavarva. Összevissza énekelnek, kiabálnak. || b. Egymásnak ellentmondva. Össze-vissza vall a sok tanú. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || c. (ritka) Mindenféléből (egy kicsit), válogatás nélkül. Összevissza olvas: regényt, verset, útleírást.
5. (az össze- igekötőjéhez hasonló értékkel) <A cselekvés hatásfokának nagyításával, gyak. rosszalló értelemben:> rendkívül nagy mértékben, többszörösen (össze-). Összevissza gyűri a ruháját; összevissza borzol, gabalyít, kever vmit. Fenntartá magának a jogot: hosszú s tömött haját összevissza kuszálni. (Kemény Zsigmond) Fenjen [= fennen] hordja Czibak a hatalmas zászlót | … Foszlányait a szél összevissza bontja. (Arany János) || a. Egymást rendszertelenül, más-más ponton keresztező, sokféle irányban, át meg át, keresztül-kasul. Összevissza utazta az egész megyét. Összevissza járta az egész határt. Összevissza jártam útat, útfelet. (Czuczor Gergely) De a kínos éhség … addig korbácsolta, Míg a rétet összevissza barangolta. (Arany János) || b. <Vhonnan kiindulva> sokféle irányban; szerteszét, erre is, arra is. Összevissza dobálja a játékait. || c. Rendszertelenül, nagyon sok helyen. Összevissza csípték a szúnyogok. Összevissza égette a kezét. Egy férfi ügetett, összevissza horpadott sisakkal. (Jókai Mór) A tarisznya szíja madzaggal összevissza drótozott. (Nagy Lajos) || d. Sokszorosan és sok helyen. Összevissza csókol, ölel, pofoz vkit. Összevissza csókoltam a derék inast. (Jókai Mór) || e. Sok részre, darabra. Összevissza hasít, farag, vagdal. || f. Zavaros, összefüggéstelen módon. Összevissza beszél, fecseg, hadar, ír mindenfélét. Régi rossz szokásuk a keleti nagyuraknak, hogy ittas fővel mindenféléi összevissza szoktak álmodni. (Jókai Mór) Az éjjel kihallgattam őket. – Mit beszéltek? – Mindent összevissza. (Gárdonyi Géza) Sokan beszéltek egyszerre és összevissza, heves gesztusokkal el-eltérve a tárgytól. (Kaffka Margit) || g. Válogatás, meggondolás nélkül és nagy fokban, mértékben. Összevissza eszik mindent.
6. (népies) Mindent összevéve, összesen; mindössze, együtt. A kiadás összevissza 150 forintra rúg. Összevissza nem ér öt garast. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév (népies)
1. Rendkívül nagy mértékben zavaros. Nem szeretem az ilyen összevissza beszédet. A sok összevissza tanúvallomásból utoljára kiderült az egész konfúzió. (Jókai Mór) Szórakozott ember volt, … akárhányszor egészen összevissza szavakat mondott. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Rendszertelenül erre is, arra is irányuló, ide is, oda is haladó. Két kézzel szorítom le a kalapom, mert belekapaszkodik a … zabolátlan, vad, összevissza alföldi szél. (Kaffka Margit)
