összevérez
összevérez tárgyas ige
Vérrel – rendsz. nem szándékosan – bepiszkít, beken vmit, vkit. Összevérezte az arcát, a kezét, a ruháját disznóöléskor. Az övére akasztott fürj összevérezte a nadrágját. De összevérezted magadat azzal a fácánnal! Megeredt az orra vére, és összevérezte zsebkendőjét. Macskaházy szobájában … leveleket s más irományokat találunk összevérezve. (Eötvös József) || a. <Élőlényt, testrészt szándéktalanul> egy vagy több helyen megsebez, úgyhogy az véres lesz. Borotválkozáskor összevérezte magát. Elesett, egész testét összevérezte. [A farkas] Nyelve a szájában meg nem tudna férni, Csattogó fogával azt is összevérzi. (Arany János)
összevérezés; összevérezett; összevérező.
