összeütközik
összeütközik tárgyatlan ige
1. <Mozgásban levő két dolog v. élőlény> egymásnak megy, fut, egymásba ütközik. Összeütközik vkivel v. vmivel; összeütköznek egymással. A két vonat összeütközött. Az autó összeütközött egy autóbusszal. A biliárdgolyók összeütköztek. Guta és Rigó merengésök közben összeütköznek, s egymás kalapját leverik. (Vörösmarty Mihály) || a. <Két fegyveres csapat egymással, tömeg rendfenntartó erőkkel> megütközik. A járőrök összeütköztek. A tüntető munkások a rendőrökkel ütköztek össze.
2. (átvitt értelemben) Összeütközik vki vkivel, vmivel v. vmi vmivel: ellentétbe, összeütközésbe (2) kerül. Összeütközik a feljebbvalóival, a rendeletekkel. A munkások érdeke összeütközik a kapitalisták érdekeivel. A minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatok … összeütköznek azon politikai iránnyal, melyhez nemzetünk negyedfél századon át … tántoríthatatlanul ragaszkodott. (Kossuth Lajos) || a. Összeütközik vki, vmi vmivel: (súlyos) szabálytalanságot, törvénysértést követ el, ami fegyelmi, bírói stb. eljárást von maga után. Összeütközött a rendeletekkel, a törvénnyel. Az új tulajdonos … nem bántott senkit, a törvényekkel össze nem ütközött. (Jókai Mór)
összeütköző; összeütközött.
