összetart
összetart ige
1. tárgyas <Több tárgyból alkotott csomót v. több alkotórészből álló tárgyat> együtt tart, nem enged szétesni, széthullani. A hordót abroncsok tartják össze. A kévét szalmakötél tartja össze. A leveleket selyemszalag tartja össze. Kilöktem a gépből egy fő csavart, Mely összetartá. (Madách Imre) Kék körfésű tartja össze a haját. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas (átvitt értelemben) Vmit összetart: vmely szervezetben, közösségben az egységet biztosítja, nem engedi felbomlani. Erős kézzel összetartja a társaságot. Már nem bírta a csapatot összetartani. Mindent a szeretet tart össze. (Mikszáth Kálmán) A nagybőgős tartja össze a bandát. (Krúdy Gyula) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Összetart vmit: <mozzanat, tény> megadja vmely műnek a szerkezeti egységét, összekapcsolja annak alkotó részeit. Az elbeszéléseket egy szellemes keret tartja össze. A főhősnek egysége tartja össze az epizódos cselekvény szálait. (Gyulai Pál)
3. tárgyas (ritka) <Két v. több dolgot> úgy tart, hogy egymáshoz közel v. szorosan egymás mellett legyenek. Összetartották a tenyerüket.
4. tárgyatlan <Két v. több személy, ritk. vki vkivel> egyetért és igyekszik együttműködni, egymást támogatni. Mindig összetartott a szomszédaival. A jó testvérek összetartanak. (Krúdy Gyula) || a. tárgyatlan <Közösség> egyetértésben él, és tagjai együttműködve támogatják egymást. Tartson össze a munkásság, az egész dolgozó nép! Élni fog a nemzet Amely összetart. (Arany János) || b. tárgyatlan (ritka) <Jószág> legeltetés, terelés közben együtt marad, nem széled szét. Ezek a tehenek mindig összetartanak.
5. tárgyatlan (mértan) <Két v. több vonal> a síkban v. a térben egymás felé tart, úgyhogy meghosszabbítva találkozik, konvergál. Két egyenes összetart.
összetartható; összetartott.
