összetalálkozik
összetalálkozik tárgyatlan ige
1. <Két v. több élőlény v. mozgásban levő dolog> váratlanul találkozik egymással, s rendsz. nem marad sokáig együtt. Összetalálkozik vkivel, vmivel. Három ember összetalálkozott az utcán. Két kocsi összetalálkozott. A vonaton összetalálkoztak Tóth Mihállyal. (Mikszáth Kálmán) A huszonöt év alatt néhányszor összetalálkoztunk az élet csataterén. (Móricz Zsigmond)
2. Találkozik (3). A Szentendrei-sziget alatt a Duna két ága ismét összetalálkozik. Két párhuzamos egyenes csak a végtelenben találkozik össze. Én jobbra, kegyelmed balra: amíg az utaink megint össze nem találkoznak. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) <Két v. több folyamat> egy időben történik. Az események összetalálkoznak. || a. (átvitt értelemben) A vélemények összetalálkoznak: a v-ek egyeznek. Örülök rajta, ha a véleményeink mindjárt a kezdetnél így összetalálkoznak. (Jókai Mór)
összetalálkozás; összetalálkozó; összetalálkozott.
