összetákol
összetákol tárgyas ige
1. <Több részből álló tárgyat, szerkezetet, bútort> hevenyészve, sebtében, nem állandó jelleggel összeállít. Összetákolt valami ládát, tutajfélét. [A kunyhó] gallyakból és vesszőkből volt összetákolva. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Írást, írásművet> nagy kínnal, nehezen v. kellő gond nélkül szerkeszt, alkot. Nagy keservesen összetákolta a levelet. A mű, úgy, ahogy házi szerzőim összetákolták, … zavaros és sok helyen értelmetlen. (Karinthy Frigyes)
összetákolás; összetákolgat; összetákolható; összetákoló; összetákolt; összetákoltat.
