összeszorít
összeszorít tárgyas ige
1. <Két dolgot v. két összetartozó részt> egymáshoz szorít, szorítva egymáshoz zár; összecsuk, összezár. Összeszorítja a markát, az öklét. Két kezét összeszorítva fölemelte, s két kezében valami csillámlott. (Jókai Mór) Szeme véres volt a virrasztástól, öt nap óta nem evett, izzadt tenyereit összeszorította. (Kosztolányi Dezső) || a. Szorítással szűkebbé tesz, lehetőleg teljesen elzár <vmely nyílást>. Összeszorítja a zsák száját, a cső végét; összeszorítja az ajkát, a fogát, a száját: ajkát, fogát, száját szorosan összezárva, fájdalmát v. haragját eltitkolva v. dacból hallgat. A fogát összeszorítva tűri, hogy a borbély … mossa az iszonyú sebet a lábán. (Gárdonyi Géza) Összeszorítom ajkam, ha nehéz A kín. (Tóth Árpád)
2. Nagyon megszorít vmit. Vkinek összeszorítja a torkát vmi: vmi szorongató, fojtogató érzést okoz vkinek a torkában. Úgy összeszorította a kezemet, hogy felszisszentem. Megragadta a torkát és összeszorította. A saját fejét szorította össze a két tenyerével. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Összeszorítja vkinek a szívét, a keblét: <vmely élmény v. érzés> szorongó lelkiállapotot idéz elő vkiben. Összeszorítja szívét a keserűség, a látvány. Valami szomorú sejtelem kezdte összeszorítani a szívét! (Mikszáth Kálmán) Különös s szinte tűrhetetlenül kényelmetlen érzés szorította össze kebelét, amint a halálra ítélt pincérre emlékezett. (Babits Mihály)
3. <Rugalmas testet> szűkebb térfogatra szorít. Az öv összeszorítja a beleket. Csuklóján, mind a kettőn olyan gumiszalag feszült, mellyel irodai aktákat szokás összeszorítani. (Kosztolányi Dezső)
4. (ritka) <Élőlényeket> egy helyre bezsúfol. A jelentkezőket összeszorították egy szűk szobába. Egy olyan kis fürdőn … nagyon szűk térre van a társaság összeszorítva. (Jókai Mór)
összeszorítás; összeszorítgat; összeszorítható; összeszorító; összeszorított; összeszoríttat.
