összesimul
összesimul tárgyatlan ige
1. <Két v. több személy> összebújva egymáshoz simul. A két szerelmes összesimult. || a. <Két v. több tárgy, dolog vmilyen mozdulat következtében> nagy felületen simán, puhán összeér. Arcuk összesimult. A két zászló testvériesen összesimult. Előttem nők siettek … Elhalt víg kacajuk, kezem szegény öt újja Didergőn összesímult nyűtt, lim-lomos zsebemben. (Tóth Árpád)
2. (irodalmi nyelvben) <Két v. több ellentétes elem> kiegyenlítődve, egymáshoz hasonulva összetalálkozik, egyesül. Nézd e setét falaknak boltjait Ez égbe vágyó tornyot, míg ezek Nem omlanak kövönként mind alá S a róna földdel össze nem simúlnak, Tudd meg: ki nem mégy innen semmikép. (Vörösmarty Mihály) Nagy kő vala ez most mely közibük dőle, Beszédök folyama ágra szakadt tőle, De kerülő úton összesimult egyben. (Arany János)
összesimulás; összesimuló; összesimult.
