összeroskad
összeroskad tárgyatlan ige
1. <Ember, ill. rendsz. nagyobb állat> roskadva összeesik, összerogy. Összeroskad a fáradtságtól. Összeroskadt a teher alatt. Piroska, szegény, … Sikolt nagyot egyet, valamint a héja, S öszveroskad szegény, lerogy elalélva. (Arany János) Megy a honvéd áll a hadnagy, Mély sebében összeroskad. (Gyulai Pál) Szívét olyan kétségbeesés szorította, hogy majd összeroskadt. (Kosztolányi Dezső)
2. <Építmény> összeomlik, összedől. Ami fennállt, minden … összeroskadt. (Eötvös József) És gyászolt a templom több hosszu századot, Mig végre bujában össze nem roskadott. (Petőfi Sándor)
összeroskadás; összeroskadó; összeroskadt.
