összerogy
összerogy tárgyatlan ige összerogyik
1. <Személy, állat> rogyva hirtelen összeroskad, összecsuklik; lerogy. Összerogy a nagy teher alatt. Ájultan, holtan rogyott össze. A tajtékozó mén … összerogy. (Vörösmarty Mihály) A szörnyű hírre ájultan rogytam össze. (Csiky Gergely) Addig rugdosta, amíg a szoba végén ájultan rogyott össze. (Kuncz Aladár) || a. <Épület, építmény> összeomlik, összedől. A korhadt oszlopok nem bírták tovább a tetőzetet, az épület összerogyott.
2. (átvitt értelemben) <Személy> lelkileg megtörik, összeomlik. Összerogy a sors csapásai alatt. Jó Petőfi, te sem félhetsz, | Hogy két vállad valahogy A szerencse áldásának Nagy terhétől összerogy. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Elgondolás, szándék, tervezet> tarthatatlannak bizonyul, meghiúsul. Verseghynek roppant alkotmánya [= elmélete]…, mivel egészen alap nélkül van, magától összerogy. (Vörösmarty Mihály) Áll Murány, a sok terv összerogy magába. (Arany János)
összerogyás; összerogyó; összerogyott.
