összerezzen
összerezzen tárgyatlan ige (választékos)
<Személy érzékeny kedélyállapotban, váratlan külső benyomásra> egész testében megrezzen. Összerezzent ijedtében, a meglepetéstől, a váratlan megszólítástól. Halnak, halnak, … Színe, lángja a magyarnak. | Itt is egy név, Ott is egy név … S aki még él, Minden névnél Összerezzen, búsan, árván. (Arany János) Óhajtottam, hogy bárcsak megszólítana; de mikor bejött …, mégis összerezzentem. (Mikszáth Kálmán) Vajkayné összerezzent. Furcsa volt, váratlan … a kérdés. (Kosztolányi Dezső)
összerezzenés; összerezzenő; összerezzent.
