összeránt
összeránt tárgyas ige
1. Hirtelen mozdulattal, rántással együvé kap, összehúz vmit. Összerántotta a függönyt, a felöltőjét, a kabátját, a kendőjét. Mért rántod össze zubbonyod? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Melyitek tudja jól összerántani a zsineget? (Jókai Mór)
2. <Vmely testrészt a fájdalom, a görcs> hirtelen összehúz. A görcs összerántja az ujjait, a lábát.
3. <Homlokát, szemét, szemöldökét nemtetszés, bosszúság, harag jeléül> hirtelen összeráncolja, ráncolva összehúzza. Lajos összerántá homloka redőjét. (Arany János)
4. (nyelvtudomány, régies) <Két v. több szótagot> egybevon, hogy vmely szót megrövidítsen; összevon. Minden szótagot tisztán ki kell mondani, itt semmit elnyelni, összerántani nem szabad. (Vörösmarty Mihály) A né abból van összerántva: neje. (Arany János)
5. (ritka) <Számadásban, jegyzékben, felsorolásban több tételt> összetartozónak vesz és összekapcsoló jellel egybevon. Összerántom ezt a két összeget.
összerántás; összerántat; összerántható; összerántó; összerántott.
