összerág
összerág tárgyas ige
1. <Ember, állat> nagyon megrág, jól megrág vmit. Jól összerágja az ételt. || a. Darabokra szétrág vmit. Olyan kemény ez a hús, hogy nem bírom összerágni. || b. Összeharapdál. Idegességében összerágta a zsebkendőjét. Bóta … sok tollat összerágott, anélkül, hogy egy gondolatnak urává tudott volna lenni. (Jókai Mór)
2. <Rágcsáló állat, rovar vmely anyagot> rágásával, rágcsálásával, lyukakat rágva tönkretesz, elpusztít. Az egér összerágta a zsákokat. A moly összerágta a szőnyeget. Szép hely volt ez az ősi padlás …, keresztbe rakott gerendák, amikre fel lehetett kapaszkodni …, ócska bútormaradványok, miket összerágott a szú. (Jókai Mór)
összerágás; összerágható; összerágó; összerágott.
