összepárosít
összepárosít tárgyas ige
1. <Élőlényeket, tárgyakat, dolgokat> bizonyos szempont szerint egy alkalommal párokba összeállít, párosít (1). Arcában a természet a rettenetest a nevetségessel csoda módra összepárosítva remekelt. (Jókai Mór)
2. <Férfit és nőt> egymáshoz tartozónak, egymáshoz illőnek mond, házastársul egymásnak szán: A falu már régen összepárosította őket.
3. (ritka) <Két különnemű állatot> egy alkalommal párosít (3). Összepárosította a házinyulakat.
összepárosítás; összepárosítható; összepárosító; összepárosított; összepárosíttat.
