összepakol
összepakol ige, (elavulóban) összepakkol
1. tárgyas Összecsomagol. Összepakolom a cókmókomat. Összepakolt mindent, mi egy női öltözék tökéletességeihez tartozik. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) Már összepakoltunk, azonnal indulunk is. Hazamegy. Összepakol és a délutáni gyorssal indulunk a Rivierára. (Karinthy Frigyes) Majd összepakkolok mingyárt. – Hohóóó, majd én arra várok! egy-kettő! szedd a motyódat. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas (gyak. tréfás) Vkit holmijának becsomagolásával útra előkészít. Összepakolta a családját. Édesapám … simogatott bennünket. – Szóval, pakolja össze őket. Viszem még a hajnali vonattal… Nem fogja nekem senki a szememre hányni, hogy sógor, … vidd a pujáidat. (Móricz Zsigmond)
összepakolás; összepakoló; összepakolt; összepakoltat.
