összemarok
összemarok főnév összemarék (népies)
1. A kisujj hosszában egymás mellé tett két tenyérből formált marok. Adott lisztet egy összemarokkal. Terhe alatt Bence mosolyogva ízzad … Leraká a gyepre A holmit … Vala ez négy vánkos, egy ócska derékalj Ló-vakaró, cingomb egy össze-marékkal. (Arany János)
2. jelzői használat(ban) <Vmely szemcsés, apró darabokból álló anyagból> annyi, amennyi ebbe belefér. Egy összemarok ocsút vet a csirkéknek. Csak két összemarok zabot kaptak a lovak.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vmiből – ami egyébként nagy tömeget alkot – nagyon kevés, nagyon kis mennyiség. A százegynéhány emberből nemigen vagyunk már egy összemaréknál többen. (Móra Ferenc)
összemaroknyi.
