összeláncol
összeláncol tárgyas ige
1. <Két v. több tárgyat, testrészt, személyt> egymáshoz láncol, lánccal összeköt. A két rabot összeláncolták. Összeláncolták a (két) kezét. Némelyik [ágyúgolyó] süvöltő tűzfarkat csóvált maga után, másik párjával összeláncolva fütyölt kettős röpüléssel egymás körül kerengve. (Jókai Mór) Valamennyien rabok … A legény a cigánnyal, a pap a paraszttal össze … van láncolva. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) <Két személyt> jogi v. családi kötelékkel erősen egymáshoz köt. [A házassággal] úgy összeláncolják az őrülteket, hogy amikor kijózanodnak, alig mehetnek széjjel. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Összeláncolja magát vkivel: ily módon összeköti magát vele. Minek láncoljam össze magamat megint egy angyalbőrbe bújtatott bestiával? (Gárdonyi Géza)
összeláncolás; összeláncolható; összeláncoló; összeláncolt; összeláncoltat.
