összekotor
összekotor tárgyas ige
1. Vmilyen eszközzel kotorva összeszed vmit (1). Összekotorja az elhullott szalmát, a szemetet; kupacokba kotorja össze a havat, a sarat. A cigányasszony … összekotorta a parazsat. (Gárdonyi Géza) A … két fiú … fát kotort össze …, hogy legyen mivel alágyújtani. (Gelléri Andor Endre)
2. (ritka, bizalmas) Összekapar (3). Idővel majd összekotrom a rávalót. Hamarosan sikerült neki annyit összekotornia, hogy megvehette a motorbiciklit is.
összekotort; összekotortat; összekotrás; összekotró.
