összekapkod
összekapkod tárgyas ige
1. <Többféle tárgyat> kapkodva, sietve, hirtelenében, egymás után összeszed, egyberak. Összekapkodott néhány fehérneműt, és máris rohant kifelé. Nagyhamar összekapkodta, ami sajátja volt, kucsmáját, pipáját. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Sietve, kellő válogatás nélkül, innen is, onnan is összegyűjt vmit. Nem végzett alapos kutatásokat, csupán összekapkodott pár adatot.
összekapkodás; összekapkodható; összekapkodó; összekapkodott.
