összekapar
összekapar tárgyas ige
1. Kezével v. vmely eszközzel kaparva egy helyre gyűjt vmit. Kapard össze azt a szemetet. Monda pedig Jóka: „Felhuználak [a kútból], földi: | De nem fogsz-e ám majd velem is kötődni? … | Rosszabb már nem lehetsz mint a feleségem: | Felhuzlak. De elébb kapard össze még ott | És hozd fel nekem az ételmaradékot.” (Arany János)
2. Lábával, körmével összevissza kaparva megkarcol vmit. A kutya összekaparta az ajtót. A macska összekaparta a kezét.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) <Bizonyos összeget, mennyiséget> takarékoskodva, nagy nehezen, fillérenként, apránként összegyűjt. Egész élete munkájával összekapart magának annyit, amennyiből egy kis házat tudott venni. Összekapart némi pénzt az utazásra.
összekaparás; összekapargat; összekaparható; összekaparódik; összekapart.
