összekap
összekap ige
1. tárgyas <Vmely ruhadarabot> hirtelen mozdulattal szorosabban fog. Összekapta a kendőt, a sálat a nyakán. Hideg volt, sietve összekapta a kabátja két szárnyát. Összekapta a szoknyáját, és felszállt a kocsiba.
2. tárgyas <Különféle tárgyakat> gyorsan egy helyre tesz. Összekapta a papírokat az íróasztalról, és begyűrte őket az irattáskájába. || a. tárgyas (bizalmas) Sietve, sebtében egy helyre hord, söpör vmit. Kapd már össze ezt a szemetet! || b. tárgyas <Különféle holmit> hamar összeszed egybefog, és az egészet felkapja. Összekapta füzeteit, könyveit, és sietett az iskolába. Összekapta a csomagjait, és rohant a vonathoz.
3. Összekapja vmijét: páros végtagjait, kül. lábát gyorsan egymáshoz rántja, hirtelen összezárja. Összekapja a bokáját, a lábát, a térdét.
4. (bizalmas) Összekapja magát: a) hirtelen feszes testhelyzetet vesz föl, kül. vigyázzba áll. Amikor meglátta feljebbvalóját, összekapta magát. b) sietve felöltözködik. Összekapta magát, és elment az előadásra.
5. tárgyatlan (bizalmas) <Egy v. több személy> civakodva, pörlekedve szóváltásba keveredik vkivel, ill. egymással. Összekapott a szomszédjával. A házastársak gyakran összekapnak. Mihelyt valami csekélységen összekap a férjével, rögtön szalad haza az édesanyjához. (Jókai Mór) Ezelőtt egy esztendővel összekaptak valamin. (Gárdonyi Géza)
összekapás; összekapó; összekapott.
