összehúz
összehúz ige
1. tárgyas Vmit összehúz: vminek nem érintkező részeit egymáshoz közelebb húzza. Összehúzza a függönyt; összehúzza mellén a kabátot. Felszél fúj – húzta össze magán Sibrik a kaftánt. (Móra Ferenc) Ákos összehúzta mogyorószín őszi kabátját, mert fázott. (Kosztolányi Dezső) || a. Összehúzza a szemét: <túlságosan nagy fény, ill. figyelem v. rosszallás miatt> összébb csukja a szemét; hunyorít. || b. Összehúzza a szemöldökét: <nemtetszése, haragja jeléül> közelebb húzza egymáshoz a szemöldökeit. A fejét oldalt fordítá, s a szemöldeit összehúzta. (Jókai Mór) Péter összehúzta kemény szemöldökét, és ellenségesen fordult a vénasszonyhoz. (Móricz Zsigmond) || c. Összehúzza a homlokát: <haragja, méltatlankodása, szigorúsága jeléül v. más okból> homlokán összeráncolja a bőrt; összeráncolja a h-át. || d. (ritka) Összehúzza az ajkát: <nemtetszése jeléül, a beszéd visszafojtására> összébb zárja az ajkát.
2. Vmit összehúz: <személy> vminek a nyílását, bőségét szűkebbre veszi, ill. egészen megszünteti. Összehúzza az erszény, a zacskó, a zsák száját; összehúzza a szoknyát a derekán. || b. (Vkinek) összehúzza a görcs vmijét: a mozgató izmoknak, idegeknek összerándulása és megmerevedése következtében vmely testrészét nem tudja mozgatni vki. Összehúzza a görcs a kezét, a lábát, az ujjait. A → görcs húzza össze! Egy vásárra járó legényemnek összehúzta a lábait a görcs. (Jókai Mór)
3. Összehúzza magát: a) összegörnyedve a legkisebb helyet igyekszik elfoglalni. Olyan kicsire húzta össze magát a sarokban, amennyire csak lehetett. Szóláshasonlat(ok): Összehúzza magát, mint a → kutya a vackon. Laci … alább hagyta … Kifújta a dühének egy részét. Én reszketve vártam … a sarokban, mi lesz még itt … Laci bátyám helyett én húztam össze magamat. (Móricz Zsigmond); b) (átvitt értelemben) a viszonyoknak megfelelően csendesebben, szerényebben, igénytelenebbül él. Azokban a viharos időkben mindenki összehúzta magát. Az utóbbi időben nagyon összehúzta magát, a háztartását is feloszlatta. Minden ember összehúzza magát az ostromzár alatt. (Jókai Mór)
4. tárgyas (ritka, régies) <Katonaságot, csapatokat> egy helyen csoportosít; összevon. A császár … új hadsereget húz össze. (Jókai Mór)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Személyek két v. több csoportja> egymással egyetértésben él, egymást kölcsönösen támogatja. A két párt összehúz, a házasfelek összehúznak.
Szólás(ok): ld. bagaria, nadrágszíj.
összehúzás; összehúzható; összehúzó; összehúzott.
