összeharap
összeharap ige
1. tárgyas Összeharapja az ajkát v. az ajkait: dacának, elfojtott haragjának v. fájdalmának kifejeződéseként felső fogsorát behajlított alsó ajkához szorítja. A fiú összeharapta ajkait, és többé nem sírt. (Jókai Mór) A lengyel asszony összeharapta az ajkát. (Krúdy Gyula) || a. Összeharapja a fogát v. a fogait, ill. (ritka) a (két) állkapcsát: ugyanannak az indulatnak, érzésnek, lelkiállapotnak a jeléül összeszorítja őket. Összeharapja a fogát, és szemem közé nevet, mikor a csontjai ropognak. (Jókai Mór) [Az öngyilkosjelölt] két állkapcsát erősen összeharapta, arcizmai megfeszültek. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyas (tárgy nélkül is) Összeharapja fogát v. fogait: egy alsó és egy felső fogát, ill. alsó és felső fogsorát egymáshoz szorítja, (hogy meggyőződjék, vajon műfoga v. betömött foga nem magas-e a fölötte v. alatta levő másik foghoz képest). Harapja össze a fogát! – szólt a fogorvos. Összeharapni! – mondta a fogorvos.
2. tárgyas (ritka, népies) Több helyen megharap vkit, vmit. A kutya összeharapta a kezét.
3. tárgyas (ritka) Szétharap. Összeharapta az almamagot. Nesze, galuskának elég lesz e darab [kő], Aztán gombócot kapsz, hanem összeharapd. (Petőfi Sándor)
összeharapás; összeharapó; összeharapott.
