összehalmoz
összehalmoz tárgyas ige (rendsz. rosszalló)
1. <Sok egynemű tárgyat> egymásra v. egymás mellé, egy halomba összerak, összegyűjt. A gabonát a csűrben halmozták össze. A szemetet az udvaron halmozták össze. || a. <Többféle tárgyat> zsúfoltan, kellő rend, válogatás nélkül nagy mennyiségben egymás mellé, egymásra rak, helyez. A könyvtárban rengeteg könyvet halmoztak össze. A sok csinált virágot mohón … halmozá össze. (Kemény Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) <Értékes dolgot, árut, cikket> fölös mennyiségben összegyűjt. Nagy készletet, kincset, vagyont halmozott össze. Rengeteg pénzt halmozott össze. Az ember, ki a nagy városban magas palotákat … halmozott össze, hányszor bámulta meg a pusztát. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben) Összehalmoz vmit: vmiből egy helyre, egy alkalomra fölöslegesen v. túlzottan sokat összegyűjt, összezsúfol, ill. alkalmaz, használ v. csinál. Rengeteg adatot, idézetet halmoz össze. A jelenetben sok tréfát halmoztak össze. Száz meg száz hibát összehalmozott. Mennyi kérdést halmoz össze … (Szigligeti Ede) Több adomát, élcet, kötődést halmoz össze. (Gyulai Pál)
összehalmozás; összehalmozható; összehalmozó; összehalmozott.
