összehajt [2]
összehajt [2] tárgyas ige
1. <Könnyen hajtható anyagot, papírt, szövetet> többször egymás után úgy hajt meg egy-egy vonalban, hogy részei rétegszerűen egymás fölé kerülnek. Összehajtja a sátorlapot, a takarót. Kabátját szépen összehajtotta. (Karinthy Frigyes) Kardics bácsi az írást hagyta megszáradni, és akkor összehajtotta és betette a nagy bőrtárcájába. (Móricz Zsigmond)
2. Vmit összehajt: vmely tárgynak olyan részeit, amelyek mozgathatók, forgón járnak, egymásra hajtja; összecsuk. Összehajtja az ágyat, a széket. A hunnok … fölszedték a sátorkarókat, összehajtották vászon falaikat. (Jókai Mór) A tábori ágyat összehajtva találta a sarokban. (Kosztolányi Dezső)
összehajtás; összehajtat; összehajtott.
