összefon
összefon tárgyas ige
1. <Szálas anyagot, szálakból álló részeket> fonással egyesít. Összefonja az ágakat, a haját, a köteleket. Szalmát, zsineget font össze.
2. Vmit összefon vminek: fonható anyagból fonással elkészít, előállít vmit; megfon vminek. A vesszőt mind összefonta kosárnak. Egy indát letört, összefonta koszorúnak. (Jókai Mór)
3. Karját, kezét összefonja: két karját mellén v. hátán keresztbe teszi oly módon, hogy az egyik kézfejét a másik kar belső oldalára helyezi. Matyi … összefonja a karját, úgy nézi a hurcolkodást. (Gárdonyi Géza) Karját összefonta, a levegőbe nézett, láthatólag unatkozott. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben) <Két v. több embert vmilyen kapcsolat> összetartozóvá tesz. Régi barátság fon bennünket össze. A szövetség, melynek szála Minket összefont, Áll, amíg csak vért bir a szív És velőt a csont. (Petőfi Sándor)
összefonás; összefonható; összefonó; összefonogat; összefont.
