összefogódzik
összefogódzik tárgyatlan ige összefogózik
<Két v. több személy> egymást kézen v. karon fogva egymásba kapaszkodik. Kart karba öltve összefogództak. [A Gráciák] öszve fogózva táncoltak a harmatos violákon. (Csokonai Vitéz Mihály) Sivár körhinta muzsikált, s … szolgálólányok jöttek összefogózva. (Babits Mihály)
összefogódzás; összefogódzó; összefogódzott.
