összefércel
összefércel tárgyas ige
1. <Ruhaneműt> különálló részekből fércelve, ideiglenesen összeilleszt. A ruhát próbához összefércelte. || a. (ritka) <Ruhának, szövetnek szakadását> férceléssel eltünteti, megszünteti. Ruháján a lyukat összefércelte.
2. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) <Irodalmi művet> felületesen, gondatlanul, hevenyészve ír meg; összecsap, összeüt. Minden vasárnapi számba tárcát fércel össze.
összefércelés; összefércelget; összefércelhető; összefércelő; összefércelt; összeférceltet.
