összefagy
összefagy tárgyatlan ige
1. <Cseppfolyós v. híg anyag> fagyás következtében részeiben összekapcsolódva megszilárdul. A sár keményre fagyott össze. Igy Toldi boszúját tehetetlen ontá; S mire a föld vére összefagyott csonttá, Felvirrada ő is, dühe alábbhagyván, Valahol egy korcsma utcai kőpadján. (Arany János)
2. <Különálló v. különböző részekből álló dolog> fagyás következtében összeáll, összetapad, megfagy. A kiteregetett nedves ruha a hidegben összefagyott. A fagylalt részei a gépben összefagynak. A jégtáblák összefagytak. A hideg nem oly kemény, hogy a hálók összefagynának. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, túlzó) <Élőlény, testrész> nagyon átfázik. Keze-lába összefagyott. Minden részem összefagyott. Egészen összefagytam ebben a cudar időben. A pályaudvarban … vonatok álltak meg, tömve-tömve emberekkel, kik rémült … arcokkal szálltak ki a vagonokból, összefagyva, elkényszeredve. (Jókai Mór)
összefagyás; összefagyó; összefagyott.
