összeeszkábál
összeeszkábál tárgyas ige (népies, bizalmas)
<Tárgyat, főleg szerkezetet> hevenyészve, hozzá nem értő módon, nagyjából, jól-rosszul, több darabból összeállít; eszkábál (3), összetákol. Egy fáskamrát eszkábált össze. Hozzáfogott … egy szánkót a batyunak összeeszkábálni. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Írásművet> hevenyészve összeszerkeszt, megír. Nagy nehezen összeeszkábáltam egy levelet. [A versből] csak egy kukkot se tudtam összeeszkábálni. (Petőfi Sándor) [A beszédet] úgy kellett volna összeeszkábálni, hogy … bekéritek az alispánnak … a szónoklatát …, s ezzel rajta lett volna a rögtönzés zománca. (Mikszáth Kálmán)
összeeszkábálás; összeeszkábálható; összeeszkábáló; összeeszkábált; összeeszkábáltat.
