összedug
összedug tárgyas ige
1. <Két v. több összetartozó részt v. dolgot> egymásba dug, egymáshoz illeszt. Összedugta a vezetéket. || a. (átvitt értelemben, ritka) Összedugja kezét: (két kezét összetéve) tétlenül áll v. ül, amikor cselekvést várnának tőle. Kiknek házaik égtek, őrülten futottak alá s fel …, kiknek pedig semmijök sem égett, azok összecsoportosultak, összedugták kezeiket, s gyönyörködtek a … látványban. (Jókai Mór)
2. (bizalmas) Összedugja a fejét: <két v. több személy> a) egymás felé hajol, hogy bizalmas megjegyzést tegyen; b) (átvitt értelemben) elkezd titokban tanakodni egymással. A nők … összedugják fejecskéiket és sugdosnak. (Kemény Zsigmond) Összedugták mind a hárman a fejüket. (Gárdonyi Géza)
összedugás; összedugható; összedugó; összedugott.
