összedobál
összedobál ige
1. tárgyas <Több dolgot> rendetlenül, hevenyészve egy helyre, együvé dobál. Az ócskavasat összedobálták az udvaron. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vmilyen beosztásban levő személyeket> áthelyezve felcserél egymással, más munkakörbe oszt be. Az osztályon mindenkit összedobáltak. Az egész hivatalt összedobálták.
2. tárgyas Sűrű dobásokkal eláraszt, minden részén megdobál vkit, vmit. A kerítést összedobálták sárral. Összedobálták záptojással.
3. tárgyatlan (t-ragos mértékhatározóval is) (sport, ritka, bizalmas) <Egy idő- v. versenyszakaszban> sokat, ill. nagyokat dobál. A súlydobók ma délután rengeteget összedobáltak.
összedobálás; összedobáló; összedobált.
